Szakmai beszámoló: Közösség-fejlesztő program: Kulturális rendezvények látogatása

Az Alapítvány kulturális programja nagyon sokat ígérő vállalkozás. A pedagógia tudománya a színházat – többek között – az iskolán kívül megvalósuló oktatásnak tekinti. Mi is így tekintünk erre a programunkra. Azok a mozgássérült személyek, akik részt vesznek velünk együtt a színházi programunkon, azoktól elvárjuk, hogy fejlődjenek, és tudjanak felelni a következő alapvető kérdésekre: mi volt a magyar valóság apropója, amely miatt elővették a darabot? – hol voltak a pontok, ahol áthallások voltak? – milyen virtuális, szövegkörnyezetbe illesztett gondolatok eszközökkel lettek ezek érzékelhetővé téve? Alapvetően elvárjuk a látogatóktól, hogy elemezzék ki a látottakat, a maguk fejlődése érdekében. Ebben a játékban nem érdekel bennünket az illető politikai irányultsága, a látottakhoz való hozzá állása, értékelése; egy dolog érdekel bennünket, hogy tudta-e értelmezni a látottakat.

Az évek során rengeteg színházban, sőt egy adott színház igazgatóváltása következtében rengeteg elképzelést is láttunk amikor tiszteletünket tettük az adott intézményben/színházi műhelyben. A színházakat látogató társaság -politikai, társadalmi, kulturális, gazdasági különbségei – változó összetétele ellenére sikerült összekovácsolni egy tágan vett csapatot, akiknek értékké vált a színházi nyelvezet értelmezése. Ahogy a szűken vett Alapítványi tagság, úgy a többiek sem tesznek különbséget a politikai pártállást illetően, hanem csak az előadás minőségét értelmezik. Egy fontos dologra figyelünk oda, hogy az előadáson elhangzottak – legyen az bármilyen oldal – kritizálták-e jobbító szándékkal a mindenkori viszonyokat. Egy biztos, hogy akár milyen tökéletesen valósítsuk is meg Isten országát, akkor is hiba kerül a gépezetbe, és a mindenkori -többek között – színházaknak erre kötelességük felhívni mindannyiunk figyelmét.

Ezt azért írtam meg ilyen szemléletesen, mert ez mindennél jobban elmondja az Alapítvány által képviselt gondolkodást, hogy akár milyen magas szinten tudtunk is megvalósítani egy projektet, akkor is mindig van hova fejlődni, és a legbiztosabb emberi tulajdonságot soha ne feledjük: „ember: küzdj és bízva bízzál!”

Az elmondottakat, engedjék meg, pár esettel alátámasztani: A Vígszínházban megnéztük a Nagy Gatsby c. előadást. Remek előadás volt. Az első fél órában bemutatta az USA jövőbeli félelmét: a fehérek társadalom félelme; nagyhatalmi státusz féltése; az egész társadalomban eluralkodott kapitalizmus/pénz az isten embertelensége; az emberek, a társadalom, a hagyományos társadalmi csoportok kiüresedése. Az előadás az emberi értékek és a hatalom, céltalan szórakozás imádata között von párhuzamot, amely végül tragédiába torkollik. Ifj. Vidnyánszky a hangzavart egy egységes mondandónak részeként kezeli, amely segítségével felépíti a világot, a kiüresedés szükséges velejárójaként mutatja be. Az id. Vidnyánszky a hangzavart a különböző társadalmi, politikai, gazdasági elkülönülések közötti párbeszéd nehézségeire mutat rá. Az ember tragédiáját az ő rendezésében láttuk tavaly, fenomenális volt, ahogy ily módon megjelenítette az egyes színek, és az abban részt vevő csoportok, személyek közötti kvázi kommunikációt.

A Radnóti Színházban pedig kiemelném a Szerelmesek házai c. előadást, amelyben a hatalom és kiszolgáltatottság kapcsolatában mutatja be a emberi sorsokat, ahol a ma kisemmizettjéből holnap már tömegnyúzó lehet. Az előadás az emberek cselekedeteire kérdez rá, arra, hogy biztosan mindenki a tükörbe tud nézni és el tud -e számolni tetteivel. Elutasítja az ember magatehetetlenségét, hatalmának szívtelen érvényesítését, az álmodozás önsorsrontó beteljesülését. Az előadás végén megkérdezték indirekt módon mindannyiunktól, hogy mi hova tartozunk. Azóta is ezen gondolkodom, és tudom, hogy erre nem lehet választ adni, mert minden változik…az embernek ezeket a kérdéseket minden tetténél fel kell tennie, hogy a tükör ne egy zord ábrázatot mutasson rólam, amit helyénvalónak találjak.

A mostani előadások is nagy mértékben segítették mindannyiunk fejlődését, és ezért nagyon hálásak vagyunk Önöknek.

Tisztelettel és köszönettel:

Budapest, 2021-12-28.

Renner Erzsébet

elnök