A Mozgássérült Célok Thetisz Megoldásában Alapítvány céljai

Milyen világot képzelünk el a mozgássérült ember számára?

Egy olyan világot, ahol nem szorítják keretek közé egyének, családtagok, óriás intézetek, és ahol mozgásában akadályozott társaival együtt alkothat egy közösséget; az intézmény neve lakópark.

Ez utópia?

Nem. Egy lakóparkban a résztvevők (pár egyén, vagy család) határozzák meg a ház rendjét és nem az intézeti keretek általános – több száz emberre – írott rendje a meghatározó.

Egy nagy épületben laknának és minden mozgássérült embernek egy szoba jutna, mint a nagy intézetekben?

Nem. Az ilyen lakóközösségben a mozgássérült emberek úgy élnek, mint a közös udvarban élők. Minden egyes ember külön lakásban.

Milyen szociális személyzet támogatná ezen csoportot?

A nagy intézetekhez viszonyítva itt nincs szükség különböző támogató csoportok fenn tartására (konduktor, masszőr, pszichológus, szerelő műhely, szociális munkás stb.), mert a nehézségeket a lakók egymás között megoldják. Amennyiben mégis szükség van valamilyen segítségre, akkor azt a szolgáltató iparon keresztül veszik igénybe, mint a társadalom egésze.

A társadalmi fúzió szempontjából mi a leghatásosabb lakókörnyezet?

Ha olyan életet él, mint minden ép ember a társadalomban. Épp ez valósítható meg ezekben a lakóparkokban.

Milyen módon lehet a leghatásosabban hidat építeni az ép és a sérült társadalom közé?

A lakóparkban élő akadályozott emberek szomszédságában élő ép embereknek módjukban áll meglátni mindazt, amit a sztereotípia, a közöny, vagy esetleg az idegen csoportoktól való félelem eddig elfedett előlük: nincs különbség a sérült állapotot elfogadó és ezzel együtt élni tudó személy, valamint az ép személy között.

A lakóparkok léte milyen hatással van a jelenleg „köznapi” használatú mozgáskorlátozott mentális képre?

A társadalomtól elzárt több száz embert elhelyező intézetek és a család segítségét igénybe vevő mozgáskorlátozottak mentális képét kezdetben ellensúlyozni, később megfordítani is képes lesz a lakóparkban élő, önellátó mozgássérült ember.

Milyen társadalmi előnyei/vonzata van még – a közvetlen környezetére gyakorolt hatáson kívül – a lakóparki közösségnek?

A pszichológiában elismert Maslow – piramis szükséglethierarchia alapján: a fiziológiai szükségletek (étel, alvás stb.) és a biztonság (munka, jövedelem stb.) kielégülése után a lakóparkban a sérült ember könnyebben birkózik meg – az ép emberek valóság érzésétől karnyújtásnyira, valamint a hasonló állapotban lévő társai között – a szociális szükségleteivel (csoporthoz való tartozás stb.), mint a több száz emberrel működő intézetekben, vagy az érzelmi féltés által túlszabályozott családi környezetben. Az eddig elmondott létszükségletekre épül rá az emberi élet magasabb szintű szükségletei, vagyis az elismerés igénye (önbecsülés stb.) és az önmegvalósítás (azzá válni, amivé lehetünk). A lakópark – véleményünk szerint –  a legideálisabb környezet (mindenféle szempontból) a Maslow – piramis csúcsán elhelyezkedő mozgássérült társadalom megvalósításához. Az ép társadalom  is – többségében – az ilyen magasságokat megélt emberek által képes valami maradandót alkotni. Miért van még mindig megvonva a felemelkedés lehetősége egy olyan társadalmi csoporttól, amely mozgássérültsége folytán csak hozzátenni képes a közös alapon nyugvó kultúrához.

Milyen erőt tud felmutatni a lakóközösség a társadalomban?

Önmaga életét önrendelkező módon meghatározó közösség egy idő után egyre öntudatosabbá válik. Az ilyen közösség először csak a szűk környezetére van hatással, majd később nehezebben elérhető célokért küzd képességei szerint. Főleg akkor, amikor a Maslow – piramis tetején összehasonlítja és felsejlik előtte a lehetőségek asztalának erős lejtőszerű egyenetlensége az ép emberek előnyére és a mozgássérült ember hátrányára.

Az alapítvány további céljai:

A fizikai környezet által keretek közé szorított mozgássérült emberek integrálódásának előfeltétele a fizikai korlátok felszámolása.

A mentális nehézségek és korlátok felszámolása sorstársi tanácsadással, tájékoztatással, különböző kiadványok megjelentetésével.

A társadalomban élő mozgássérült és egészséges emberek közötti kapcsolat tudományos vizsgálatában szeretnénk részt venni: az érzékenyítő órákon részt vett személyekkel kitöltetnénk a pszichológiai és szociális tudománnyal foglalkozó szakemberek kutatói munkáihoz szükséges kérdőíveit.

Az érzékenyítő órákon a mozgássérült személyek az iskolások, valamint a felnőtt közösségek előtt mutatják be életüket jogi, gazdasági, szociális koordináta rendszeren keresztül; az ép társadalom akadályozott képének megváltoztatása érdekében.