Az évente megszervezett balatonmáriafürdői kirándulás egyrészt az éves fáradalmak kipihenése, másrészt az aktív pihenés időszaka, harmadrészt csapatépítő tréning is egyben. Az idén hat új társunk csatlakozott a csapathoz, és várják a következőt.

Már több éve járunk oda, és még mindig vannak olyan elképzeléseink, amelyeket még nem, vagy már igen, de nem elég mélyen sikerült megvalósítanunk. A tavalyi egyik kirándulásunkon – veszprémi – jöttünk rá arra, hogy a csapat nagy része nem tudja értékelni a látottakat, sőt a kulturális érdeklődés sok esetben nagyon alacsony színvonalú. A kirándulást, mint a feltöltődés időszakát úgy képzeljük el, hogy egyben a másik kettő elképzelésnek is fejlődnie kell. Veszprém nevezetességeinek mind behatóbb megismerésében részt vett egy idegenvezető, aki a csapatot egy irányba tudta terelni és ettől kulturálisan feltöltődtünk, aktívan pihentünk és csapatot is építettünk. Ezt a hosszú bevezetőt azért mondom el, mert már bármilyen kulturális látogatáson is veszünk részt, mindig kérünk idegen-, vagy tárlatvezetőt. Nyaraláskor meglátogattuk Keszthelyen a Balatoni Múzeumot, amelynek mindkét kiállításához kértünk tárlatvezetőt. A siker garantált volt, a kiállított részen egységesen haladtunk, a csapat nem szakadt szét (korábban a az elsők és utolsók között sokszor volt akár 1 órás különbség is).

Még aznap meglátogattunk a kastélyt is, s most fordult elő először, hogy találtunk egy olyan tárlatvezetőt, aki nem a tizedrangú, értékelhetetlen tárlati szöveget adta elő a kérdésre, hanem értékes hely-, és családtörténészként értékelhető módon rakta össze a kiállított teret, bár lokálpatrióta érzelműként kicsit eltúlozta a helyi értékeket az országos kárára. Ettől függetlenül, már most be van harangozva a csapat egészének, hogy végre olyan személy fogja a tárlatot vezetni a következő évben – remélhetőleg Önöknek köszönhetően – aki jó kommunikációs készséggel rendelkezik, bár figyelni kell arra, hogy ne vigyük el a figyelmét mindennapi dolgok felé, mert sajnos az ártana az egész tárlatvezetésnek.

Balatonmáriafürdő, mint szálláshely kitűnő lehetőséget biztosít, hogy onnan kiindulva megértsük az egész Balaton és környékének történeti, vízrajzi, kulturális, régészeti (fenékpusztai római erődöt is szeretnénk a terepen megnézni, pl.) megismerését.
Az a csapat, mely évről évre, több-kisebb személyi összetételben meglátogatja Balatonmáriafürdőt, egyre inkább összekovácsolódik, egyre inkább leosztódnak a szerepek, attól függően, hogy ki mihez ért, ki milyen szíves. Pár év után elmondhatom, hogy egyre inkább alakulunk, egyre nagyobb terveket igyekszünk megvalósítani, és egyre ütőképesebb csapat koordinálja azt.

Az elmúlt kirándulásoknak is köszönhető, hogy a dec. 16-ára az Alapítvány, és két ELTE PhD intézménnyel közösen szervezett leendő konferencián bizton tudunk a csapatban bízni, akik magukra vállalták, hogy mozgássérült és ép közegükben is terjesztik a hírt, hogy a mozgássérültség történeti alapú vizsgálódásáról szóló konferenciára összehozzák a tömeget. Úgy gondoljuk, hogy egy nagy tömeggel, képesek leszünk a kutatók figyelmét arra irányítani, hogy érdemes foglalkozni ezen társadalmi csoporttal.  

Budapest, 2021-12-28.

Renner Erzsébet

Az Alapítvány kulturális programja nagyon sokat ígérő vállalkozás. A pedagógia tudománya a színházat – többek között – az iskolán kívül megvalósuló oktatásnak tekinti. Mi is így tekintünk erre a programunkra. Azok a mozgássérült személyek, akik részt vesznek velünk együtt a színházi programunkon, azoktól elvárjuk, hogy fejlődjenek, és tudjanak felelni a következő alapvető kérdésekre: mi volt a magyar valóság apropója, amely miatt elővették a darabot? – hol voltak a pontok, ahol áthallások voltak? – milyen virtuális, szövegkörnyezetbe illesztett gondolatok eszközökkel lettek ezek érzékelhetővé téve? Alapvetően elvárjuk a látogatóktól, hogy elemezzék ki a látottakat, a maguk fejlődése érdekében. Ebben a játékban nem érdekel bennünket az illető politikai irányultsága, a látottakhoz való hozzá állása, értékelése; egy dolog érdekel bennünket, hogy tudta-e értelmezni a látottakat.

Az évek során rengeteg színházban, sőt egy adott színház igazgatóváltása következtében rengeteg elképzelést is láttunk amikor tiszteletünket tettük az adott intézményben/színházi műhelyben. A színházakat látogató társaság -politikai, társadalmi, kulturális, gazdasági különbségei – változó összetétele ellenére sikerült összekovácsolni egy tágan vett csapatot, akiknek értékké vált a színházi nyelvezet értelmezése. Ahogy a szűken vett Alapítványi tagság, úgy a többiek sem tesznek különbséget a politikai pártállást illetően, hanem csak az előadás minőségét értelmezik. Egy fontos dologra figyelünk oda, hogy az előadáson elhangzottak – legyen az bármilyen oldal – kritizálták-e jobbító szándékkal a mindenkori viszonyokat. Egy biztos, hogy akár milyen tökéletesen valósítsuk is meg Isten országát, akkor is hiba kerül a gépezetbe, és a mindenkori -többek között – színházaknak erre kötelességük felhívni mindannyiunk figyelmét.

Ezt azért írtam meg ilyen szemléletesen, mert ez mindennél jobban elmondja az Alapítvány által képviselt gondolkodást, hogy akár milyen magas szinten tudtunk is megvalósítani egy projektet, akkor is mindig van hova fejlődni, és a legbiztosabb emberi tulajdonságot soha ne feledjük: „ember: küzdj és bízva bízzál!”

Az elmondottakat, engedjék meg, pár esettel alátámasztani: A Vígszínházban megnéztük a Nagy Gatsby c. előadást. Remek előadás volt. Az első fél órában bemutatta az USA jövőbeli félelmét: a fehérek társadalom félelme; nagyhatalmi státusz féltése; az egész társadalomban eluralkodott kapitalizmus/pénz az isten embertelensége; az emberek, a társadalom, a hagyományos társadalmi csoportok kiüresedése. Az előadás az emberi értékek és a hatalom, céltalan szórakozás imádata között von párhuzamot, amely végül tragédiába torkollik. Ifj. Vidnyánszky a hangzavart egy egységes mondandónak részeként kezeli, amely segítségével felépíti a világot, a kiüresedés szükséges velejárójaként mutatja be. Az id. Vidnyánszky a hangzavart a különböző társadalmi, politikai, gazdasági elkülönülések közötti párbeszéd nehézségeire mutat rá. Az ember tragédiáját az ő rendezésében láttuk tavaly, fenomenális volt, ahogy ily módon megjelenítette az egyes színek, és az abban részt vevő csoportok, személyek közötti kvázi kommunikációt.

A Radnóti Színházban pedig kiemelném a Szerelmesek házai c. előadást, amelyben a hatalom és kiszolgáltatottság kapcsolatában mutatja be a emberi sorsokat, ahol a ma kisemmizettjéből holnap már tömegnyúzó lehet. Az előadás az emberek cselekedeteire kérdez rá, arra, hogy biztosan mindenki a tükörbe tud nézni és el tud -e számolni tetteivel. Elutasítja az ember magatehetetlenségét, hatalmának szívtelen érvényesítését, az álmodozás önsorsrontó beteljesülését. Az előadás végén megkérdezték indirekt módon mindannyiunktól, hogy mi hova tartozunk. Azóta is ezen gondolkodom, és tudom, hogy erre nem lehet választ adni, mert minden változik…az embernek ezeket a kérdéseket minden tetténél fel kell tennie, hogy a tükör ne egy zord ábrázatot mutasson rólam, amit helyénvalónak találjak.

A mostani előadások is nagy mértékben segítették mindannyiunk fejlődését, és ezért nagyon hálásak vagyunk Önöknek.

Tisztelettel és köszönettel:

Budapest, 2021-12-28.

Renner Erzsébet

elnök

Az ELTE BTK Történeti Intézet Doktori Iskola Kelet-Európa Története Program, valamint az ELTE BGGYK Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet (FOTRI), továbbá a Mozgássérült Célok Thetisz Megoldásában Alapítvány együttműködve konferenciát szervezett 2021. december 16-án, az ELTE BTK Kari Tanácsterem nagytermében A mozgássérült problematika Kelet-Európa relációjában címmel.

A mozgássérült társadalom mindenkori szükséglete, célja, és a nemzetközi relációban helyét kereső államalakulat a benne élő társadalommal együtt kölcsönhatásban van; ez a mindig változó képlet volt körbejárva hat előadás erejéig.

A konferenciát a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta